Ezer sóhaj
Veszejtő vágy, szelíd-kínzón rabul
ejtő
tajték, sós hulláma
gyöngéd játék,
feltarkít mind éjfeketét,
megbolondít
józant, hamvadt lángot
újralobbant,
s szava szép; álombeli
kies kék ég.
Ezer sóhaj... Valóra vált
édes óhaj
szédít buján, egy simítás
gyémánt-ékít.
Felperzselő órák moraja észveszejtő,
mámorba vált a kéj, egy
igaz álomba
ringat a sors, a szívünk
nem hallgat.
Csendben, két test egy
lélekben
lelt meg egy helyt, mi
édes titkokat rejt.
Őrült szenvedélyből érzésekké kövült
táncba fullajt, már majd'
felgyullajt
a végtelen szerelem,
szinte képtelen.
