Magamban
Futni hagy a világ,
magával is sodor az irama,
megszédülök a láztól,
belém ég velőtrázó sóhaja
a szélnek, villáma cikáz,
vére csordul,
fogam a félelemtől koccan, hangja felém
mordul.
Tapodtat sem moccan,
zordan áll az árnyék,
meghajlom előtte, mintha leborulnék
földig, lábnyomát keresve
kutat tekintetem,
de testem tépett, gyalogutam
meg nem lelem.
Magamban bolyongok, velem
bolyong körben az erdő,
kiszáll tagjaimból, s
lelkemből az erő.
Térdre zuhan vágyam, porrá
törik álmom,
mint tükör, melyben hamvad
hamuvá világom.
