Kendőzetlen
Kendőzetlen remény szólal,
halkan zúgó, önző szóval,
s borsódzóan tilol a vágy,
pihekönnyű a test, és a lágy,
nesztelen élet ítél,
földöntúli mennyet ígér.
Megérint tánc, húz
mondatod,
lelked titka elmondatott,
simít kezed, csókol ajkad,
a világon ily jó nem akad,
rabságba tol, hódít e
kincs,
ellen-szavam ellene nincs.
A mosoly íze számban
olvad,
vérem felforr, majd
megalvad,
kisír szívem, zsong
örömöm,
talpig borít, ont
gyönyöröm,
s tengerként fog, ölel a
mély,
egy soha véget nem érő éj.
