Időnk
Édes percek, észveszejtőn telő időnk,
végtelenné vált pillanat,
ismétlődőn
minden érzéket felforgat,
s midőn
óra kondul, csúf pirkadat
fog el félőn.
Rezzenetlen kincs,
érdes-szép mozdulat
minden rezdülésbe vészett,
kövésett kábulat
bódít el, zsongunk... Mit
érzünk, egy ámulat,
tagadatlan tarkít a vágy,
kísérője a varázslat.
Körülöttünk rohan, mégis
meg-megtorpan,
elsötétlő világ látja csak, mi
ízünkké lobban,
s fulladtan heverünk valós
élőn,
de holtan
tör szét időnk, mit szerelmünk tart
lángolóan.
