Vakság
Fénytelen véletlen. Torz
kép.
Tükörhomályba vész
az árnyak játszmája. Tép
egy számot a sorban,
lassan hátrább is lép
a sötét. Marad a csend.
Kar nyúl közel, egy hágcsó
ereszkedik. Odvas, ősz élet
pezsdül a fal mögött. Váró
órák, megkezdetlen percek
tömege zsong. Rosszakaró
jövő szólal, szavaiban halál.
Tapogatózó érintés simít
át.
Gyengéd ujjak kedve vetít
színes fénybe éles,
imitált
szivárványt. Cseppnyi kincs.
Láthatatlan szelíd, várt
szerelmet ont, létet
éleszt.
