Ablakok
Bensődben lakozik az életed.
Onnan kitekintve nézheted,
mi történik az íriszeden túl,
öröm száll-e, avagy háború dúl.
Mesébe illik egy fura képzelet,
szívedben születik, mégsem csak képzeled,
mert sötételleni kezd a világ,
mikor lecsukod a zsalut álló éjeken át.
Új napra virradva sorra nézel körbe,
eltört-e tegnap óta valami, vagy csupáncsak görbe
lett-e tengelye körül a való?
Nyugalmat áld rád a mindenható.
Nyiss őszintén ki a többi ember felé!
Tárd ki ablakaid, s öleld magad mellé,
mindazt, mit immár nézel, de látsz is.
Rá kell jönnöd, hogy’ élj:
ne csak dolgozz, hanem játssz is!
