Kérdéses
Homokszemeket hord a szél,
bennük rejlő kósza ígéreteket,
stabil alapot képez alá az éj,
ha van, mi táplálja a boldog életet.
Ködfoszlányok hordják szerte az örömöm,
ha tartóoszlopai nem kellő szilárdak,
nyílvesszők célozzák még kitartó gyönyöröm,
de biztos eső nélkül minden tó kiszárad.
Nem tudom, mire vár szívem éltető fellege,
miért nem tölt belém jól látható reményt,
mert így, hogy bizalmat adok, de ő mindig gyenge
pontot tenni a múltra, inkább oszlatja az esélyt.
Mind kérdéses kilátások torzító hatása
hat lelkemre, s elhint bennem kételyt,
még biztosnak látszik, de elveszik varázsa…
Nem tudom, ki tudod-e irtani e mételyt.
Mérgemet kiszívja általad írt célunk,
töretlenné teszi jelen boldogságom,
mégis, ha nem lesz megoldottá dolgunk,
kilépek a sorból, s a veled-jót nem várom.
