Leírhatatlan
Rám ront egy ismeretlen érzés. Valami…
nem fogható hozzá konkrétan semmi.
Elbódít, mintha pezsgőt ittam volna…
s körbefon, mint egy póknak a hálója.
Sejtelmes vattába burkol. Fényt is ad.
Megmutatja a sötétből kivezető utat.
Végigsimít rajtam, érintése oly gyöngéden puha,
ha lehetne, nem válnék meg tőle soha.
Fogalmaznám, ha tudnám, de nem lehet.
Olyasmi ez, mint egy elfúló lehelet…
nem látom, de itt van. Érzem sejtjeimben.
Leírhatatlan bár, de bent lakik szívemben.
Izzani kezd a levegő. Sűrűje nagy,
mégsem illó köd ő. Tovatűnik a fagy.
Napsugár ont rám színpompás fényeket.
Neki köszönhetek most boldog életet.
