Még
Mintha fulladnék, pedig jól kapok levegőt…
Mámorom szétszakít, úgy érzem, belehalok!
Bárcsak mindig így tölthetném az időt!
Ez ellentmondás… mégis legmélyemben kavarog.
Vak vagyok a vakító napsütésben,
nem hallom a csendet, robajlik az éden.
Zúgó szívem szinte sajgó lüktetésben
kíván még több ilyen izzást, ugyanilyen percben.
Nem elég a röpke, tovaszálló érzés,
akarom még. Újra kitörni a mennyben…
Pokolra kívánom a forró gyönyör végét.
Esengek, ölj meg! Vagy gyötörj még! Kérem…
Ne kínozz, tudod, hogy rád vágyom… Még!
Oldozz fel végtelen és édes öleléssel.
Azt szeretném, hogy te is ugyanígy égj!
Szédüljünk együtt e tornádóféle széllel…
Reszketek, de vajként olvadok szét a hőben.
Lázas máglya körülöttem az éj. Ég…
Csókod is tovább hevít, akarok még ebből a jövőben!
Fájóan szép. Nem fogom soha azt mondani: „Elég!”.
