Csendes pillanat
Csak feküdtünk egymás mellett csendesen.
Tenyered a hasamra simult gyengéden.
Tekinteted szelíden cirógatta a testem.
Nem szóltunk egy szót sem. Éreztem.
Mielőtt mondtad volna, tudtam a szót.
Belém ivódott, oly szépen szólt.
Lágyan sugallt felém annyi sok jót,
hogy ne kelljen féltenem a veled valót.
Szemedben láttam minden pillanatunk.
Nem akartam soha, elváljon az utunk.
Mindaddig, míg egy levegőt szívtunk,
közös lett a lelkünk, egyszerre dobbantunk.
Elhangozott néhány őszinte ígéret,
teljesen ellepett ez az élő igézet.
Szívemnek hártyáján érzem tiédet,
még mindig, bár vérzik. Az élet kivégzett.
Akarnám, ha lehet, legyen minden rendben,
karod öleljen át odakint a szélben,
lobbants lángra újra minden forró éjen...
Szeretnélek újra, magam mellett, csendben.
