Kín
Álom voltál csupán?
Kemény az ébredés.
Szívem a hír után
azt várja: „Tévedés!”
De a remény halott.
Porrá őrül a lelkem is.
Melléd bújnék, holott
sírod már ágyad is.
Lüktetek legbelül.
Fáj minden emlékem.
Most ezeken kívül
nem maradt semmim sem.
Egyedül hallgatom
a csendet sok éjjelen,
nélküled virrasztom
át immár életem.
Üressé tesz a bú.
Már nem is dobbanok.
Dermedten szomorú,
ziháló sóhajok
szakítanak szerte.
Nem tudok ébredni,
bár álmomnak vége.
Veled kéne menni.
Szaporán fulladok.
Elmúlt a légzésem.
Menten belehalok -
most ez az érzésem.
Homályos köd lepi
kívül-belül testem.
Veled halt valami,
mit öröknek hittem.
Félek a jövőtől.
Léted nélkül élni?
Inkább a lelkemből
minden húrt kitépni.
Megőrzöm az arcod,
mosolyod és szemed.
Szinte hallom hangod,
s érintem a kezed.
Egy hullám csap partra.
Tényleg ébren vagyok.
Nem várok csodára.
Csak utánad úszok…
