Álomkép
Remeg szívemben az érzelem,
megfordulnék, de nem tehetem.
Forró parázson lépkedem lassan,
magamban suttogom a neved halkan.
Lelkemben él rólad egy álmodott kép,
megfoghatatlan, s éppoly túlontúl szép.
Karjaidat érzem, rántanak el a mély elől,
sóhajod szívembe ütközik, de nem megöl.
Páratlan szél süvíti körénk vágyait,
s tán beteljesíti legbensőnk álmait.
Borzadva gondolom végig életem,
nélküled ezentúl, tudom, nem élhetem.
Bástyámmá válsz, nem lökhetlek porba,
akkor sem, ha végül te döntesz romba.
Izzik a lég, lényem köré nő egy üres burok,
mégsem fáj úgy, mint a nyakam körül a hurok.
Vérem csordulva ég, uralkodni vágy az éj,
hamvas mezőkön át kísér szellemed, a kéj.
Tagadható szerelemmel imádom személyed,
de örökké megőrzöm szívemben álmomképed.
