Védtelen
Megremegek az odakinti szélben,
nem tudom, tán éled a kétségem...
Riasztó tehetetlenség e játék,
bár valójában több, mint egy árnyék...
Igéző álmokkal gazdagabban élek,
valóra válhatnak-e még a remények?
Bizalmam benned, lelkem a sorsra bízom,
hagyom, hogy írja létem, ezt még kicsit kibírom.
Tükörben mélyre nézve valami újat látok,
megdöbbent az igaz, fel mégsem kiáltok.
Akarom a titkot, míg nem lesz eleged belőle,
szívem nálad, míg vissza nem adod, te lehetsz őre.
