(S)óhajok
Gondolatom jelenemtől távol
időutat tesz gyengén a múltba.
Az a fájó helyzet, hogy hiányzol.
Felelevenítenélek újra…
Legyőzettem. Nyögve esem térdre
ez szerelemízű, szép ábránd előtt;
van-e oly, mit nem tennék meg érted,
még akkor is, ha akaratom törött?
Befelé hallgatózom. Lelkemben
bőszen sóhajtozik a vágyakozás.
Nem hallgattathatom el, ellenben
tudom, hogy ez nem csupán álmodozás.
Kétségeim csorbák, s csak repednek,
talán ily kuszán nem is lehet élni.
Ennek ellenére én már nem rettegek,
Ha igaz mindez, nincsen mitől félni.
