Üdvözlök mindenkit ezen a "verses" blogon!

© Copyrighted Püspöki Dorka, 2011-2017

All rights reserved

Minden jog fenntartva, beleértve a blog címének, a blogon olvasható egész művek, vagy azok részletei reprodukálásának és bármilyen formájú terjesztésének / közzétételének / közlésének jogát!

A címek, valamint az egyes versek szerzői jogvédelem alatt állnak. Engedély nélküli másolásuk, felhasználásuk és utánzásuk jogszabályba ütközik, és büntetőjogi felelősséggel jár.

Kellemes időtöltést kívánok! P.D.

Monday, December 12, 2011

December közepén


December közepén


Hamvas ködbe burkolózik a táj,
szitáló permete lágyan arcomra száll.
Simogatóan súgja fülembe:
hamarosan megérkezik, de nem ma este.

Közel van már, érzem a véremben,
szívem tompán dübörög a testemben.
A tél most bármikor felragyoghat,
utcáinkra a szél puha, friss havat sodorhat.

Izgalmamban nem hallom, hogy' ketyeg az óra,
Lepisszegem agyam, mi int: "Térj már nyugovóra!".
Én csak ülök az ágyam szélén, s várom,
mikor válik végre hófehérré a világom.

Szeretném még látni, de nem bírom már ébren,
pilláim lehunyva, szépet képzeleg a lényem.
Álmodom a havat, hóembert, jégcsapot,
nem szűnik meg vágyam: hideget akarok!

Majd eljő a reggel, s riadtan ébredek;
mitől fosztottam meg önnön hű lelkemet?
Kinézek a tájra, de még minden kopár...
Csalódásom súlya fájón mellbe talál.

Némán lépek ki a házból, s indulok utamra,
Keseregve nézek alább a szürke járdára.
Behunyom a szemem, ne lássam, utálom,
mígnem egy apró fagy meglegyinti arcom. 

Reménykedőn, lassan felfelé tekintek,
amerről sorjában hópelyhek érkeznek.
Nem hiszem a látványt, megcsípem karomat:
Ugye nem káprázom? Igaz e varázslat?

Egyre gyorsabban hull, sűríti is a szél,
gyönyörű a látvány, önmagáért beszél.
Lélegzetem megfagy, nem veszek levegőt,
nehogy elolvassza a körém gyűlő felhőt.

Télies mágia hős áldozataként állok
a fehéredő utca közepén, és várok.
Még fel sem fogja agyam e bűvös, hűs kegyet,
midőn örömömben kinyitom lelkemet.

Hónapokig tartó várakozás után
megérkezett a tél. Idetalált hozzám.
Álmom beteljesült, szitál rám a csoda,
immár új a gondom: kell egy karácsonyfa!