Szeretlek
Szeretlek, mikor a nap éjbe sötétül,
szeretlek, mikor ébred reggel a csend,
szeretlek, mikor a világ kizöldül,
szeretlek, mikor felettem madársereg zeng.
Szeretlek, ha magába ránt az örvény,
szeretlek, ha holdamra fény vetül,
szeretlek, ha soraidat látom görbén,
szeretlek, ha búdból mosoly derül.
Szeretlek, mint soha senkit eddig,
szeretlek, mint virágokat a méh,
szeretlek, akkor is, ha nem tudom, meddig,
szeretlek, akkor is, ha szinte felemészt ez éh.
Szeretlek, bár lelkem elvesztem,
szeretlek, bár szívem immár tiéd.
Szeretlek, s ez visszaadja kedvem,
szeretlek, ez van. Ne kérdezd, miért.
