Várakozás
Lassan telik az idő, hol van vajon a vége?
Meddig bírja óránk a percek pergését?
Mikor jön el, mire úgy várunk, már végre?
S hogy tudnánk elkerülni lejárta késését?
Nehéz a várakozás, facsargatja lelkünk,
mintha a homokóra is egyhelyben állna...
Mégis boldoggá teszi mindez a szívünk,
hisz érezzük, álmunk talán most valóra válna.
Megéri ezt az izzó izgalmat viselnünk,
míg régi küzdelemmel vetekszik a türelem,
mit muszáj most magunkra öltenünk,
hogy majdan kinyílhasson bennünk a szerelem.
Lámpalázas félelmeink egyenként szállnak tova,
megértett igyekezettel haladunk egyre közelebb,
mígnem a mi időnket üti el végre az óra,
s megláthatjuk, mi szívünknek a legkedvesebb.
