Te
Szótlan kívánságom szárnyal a szélben,
nem látom valóját, akárcsak egy álom.
Sóhajom borzongó hűst hoz rám az éjben,
várom, hogy megtaláljam mindörökké-párom.
Reszketve libben felém egy árnyék,
kíváncsian lépek hozzá közelebb,
talán pont ő az, kire vágynék,
vagy inkább Te. Ez még inkább merészebb.
Hallhatatlanná válok Általad,
nem hívogat többé, mi biztos menedék,
vonz ez a csalogató kábulat,
taszító kiáltásod ellenére sem mennék.
Nem küzdök ellene, Ellened nem lehet.
Terveimmel ellentétben tótágast áll a világom,
kinyílok Veled, s Neked adom mindenemet,
nincs jobb, mi történhetne velem ezen a világon.
