Tévedés
Egy pillanatra elhittem, hogy igaz.
Nem számított semmi, csak e vigasz.
Pár órán át forgott szívemben a penge,
ám kihúztam, így nincs még semmi veszve.
Ez már másik idő, más a kor, a világ,
de lassan dermed semmivé a szívemen nyílt virág.
Jó volt szárnyalni a széllel, felhőbe írni a jövőt,
majd egymásra nézni e szivárványszínnel,
s remélni, ez biztossá teszi őt.
Halott hajnal aztán kibontja fényerős kardjait,
s minden éji csoda porrá hull, szétfoszlik.
Hagytam magunkat aludni, csak ne fájna az ébredés,
kínt okoz, ám ez a való. Nem volt más, mint tévedés.
