Itt az idő
Szívem nyugodt ritmusban ropja ütemét,
elérkezettnek tetszik az idő.
Kapkodó lélegzetem is sejti ürügyét;
mire vártam eljött, és már késő.
Fél-tétova lépésekkel közeledem,
hangtalan figyelek csak az újra,
átadom én a kezedbe lelkem,
hogy te vezess rá arra az útra.
Riadalmam egyre fokozódó,
de csak izgalom adja alapját.
Hangulatom is jobbára ragyogó,
szeretném átélni végre a "valahát".
Napok kérdése, hogy eljussunk a végbe
vitézen merészkedve egymáshoz közelebb,
de nincs mitől tartani, hisz itt van az idő végre,
ha akaratunk képes győzni az ész felett.
