Sors
Szemeidben könny, szívedben a béke.
Elmúlt, már nem fáj. Ki lehet mondani: vége.
Csalfa hazugsággal indult - nézd, mi lett belőle:
Torz, ránctalan félholt, de semmi más előtte.
Halk nyögéssel szaladj, menekülj előle,
Képtelen harcoddal vond el magad tőle.
Ősöreg dallammal szíts még tüzet benne,
Lágy cirógatással égj billogot bele.
Ne bánd szét a múltat, élj most együtt vele,
Zizgő mozdulattal simíts sejtvényt rejtve,
Szíved, lelked szavát soha ki nem ejtve.
Adj reményt a fénynek örömmel díszítve.
Csattogj suttogással árnyjátékot festve,
Kéjes, vad morgással színpompát keverve.
Szemeidben könny, de szívedben már béke.
Elmúl, nem fájt. El lehet feledni. Vége.
