Az a szó

Az a szó 

Lassú tánc mozdul egy selymes hangra, 

lágy fény omlik csillogó színűen az útra, 

amit éles kövek szelnek szaggatottan körbe, 

de élük mégis gyönge, átlátszóan fúl a ködbe. 

Óvatosan lépdel, peremen oson a hangulat, 

őrzi magában a bágyadt emléket, mi maradt,

de perc már nincsen, mely egykor feldúlt, 

varázsa már régen, majdnem rögtön elmúlt. 

Bolondos pillanat reptetett magával az éjben,

nem fáztam, hideg volt, talpam élt a jégen, 

léptem vidáman ropogott frissen esett hóban, 

hát ez édes érzés merre tűnt el, hol van...? 

Néma csend ölel át, végtelen órák peregnek, 

mint egy homokóra, az apró, kvarcos szemek

suhannak bársonyló sűrű könnyként halkan. 

Az egész világ alszik. A napfény már odavan. 

Élénkülne újra a vágy, tolvajlana a kábulat, 

köves jégről puha rétre csalna orvul, mi átkutat, 

mert van az a szó, ami még mozgásban tart,

hol messze a bánat, s holdnál ezüst a part. 

Láz

Láz

Borzongat a hőség.

Hullámban áraszt rám

didergést az a tűz,

mely perzselő melegség

fokait kihagyva

egyenest lázba űz.

Fázom. Reszketeg

minden tagom, úgy fűt

belülről éget az érzet.

Összes ízemben reszketek,

hidegért vágyakozom.

Hűts le, te is érzed.

Lázam mélyemből fakadó,

akár a láva. Beolvaszt,

mint egy lábon járó máglya.

Lágyan bizsergetve izzó,

kiolthatatlan románc...

Hold árjának szűk apálya.

Egy síkra terel gondot és kéjt,

jegessé hevít, lángjai

marcangolnak, darabokra

tép, de hagyom. Várom az éjt,

mi tompíthat forró izgalmamon,

s gyógyít. Nem tör a porba.

Megcsap a levegő,

hűvöse kellemmel hat

borsódzó bőrömre.

Finoman simogat, s eljő

a megnyugvás eddig

zajosan pulzáló szívemre.

Gáttalanul

Gáttalanul

Utamba toppant egy érzés, 

színe szinte felüdítőn dalolt,

agyamba kúszott egy kérdés, 

friss íze egészen szívemig hatolt. 

Táncot jártak a szavak, 

melyek ösztönből törtek elő, 

mikor a véletlen áttört hidak

ostroma óhatatlanul eljő. 

Egy függöny lebbent a szélben,

bódító illata beburkolt, feldúlt,

az idő megállni látszott a térben, 

s a világ őrjöngő zaja sem zúdult.

Osonva kúszott körém az érzés, 

sejtésem nem tartott neki ellent,

felelem magamban azt a kérdést,

amit az órák kábulata jelent.

Tombolón lázadt az éjjel, 

mely eltitkolt lépést bújtat,

de tele volt őrjítő kéjjel, 

s megbánást picit sem mutat. 

Lángol az éj

Lángol az éj 

Lángol az éj

Émelyít füstje

Zsibbaszt egy vágy

Zsongása mély

Mint poklom üstje

Mégis oly lágy 

Halkan súg felém egy dallam 

A csendben harsogón megdobban

Szívem vízesésen szánkáz fölébb

Nincs olyan szó, mi most nem üdébb

Gyengén simít a szelíd mámor 

Szilajt ígér ott fentről Ámor 

Mindenütt csak óhaj pezseg 

Fülledt ködben ezer sóhaj zizeg 

Magába vonz egy beszédes tekintet 

Lelkem egy lélekbe pillanat-tekinthet

Majd sodor az áramlat, örvénylik 

Körben minden. Az ajtó csukódik 

Csókol a kéj, hihetetlen percek égnek 

Testem átadom a bizsergető végnek

Egy hang csattan a csendben izzón 

Pár ujj játszik egy zenét forrón 

Máglya az éj

Kitör belőle füstje 

Megőrjít a vágy 

A szenvedély mély

Mint mennyek üstje 

Vad, mégis lágy 

Volt egy álmom

Volt egy álmom 

Volt egy álmom. 

Volt benne egy őrült, édes éjem. 

Még mindig arra vágyom, 

hogy az álom valóságra térjen. 

Égessen meg a tűz, 

perzseljen lánggal égő máglya,

s ez a kín, ami oda űz, 

ne legyen képzeletem tárgya.

Volt egy álmom. 

Álmodnám tovább, éjről éjre.

Minden este várom,

az a hang szólaljon meg végre.

Ám a reggel csendes,

elmúlt a borzongó éjszaka,

mi bennem még ott van.

Nem mossa el a fény szava. 

Volt egy álmom,

volt benne egy őrült, édes éjem.

Most már bánom

az ébredést, benne kicsit éltem.

Unalmas életem 

valósága vakít, az idő pedig pereg. 

Csak emlékemben 

élnek azok az izzó-édes percek.  

Halál

Halál 

Amikor csendet zengnek a fák, 

és nihilt zúg az erdő a szélben,

ott állok a hegy gerincén ingón,

egy láthatatlan, üres semmi-térben. 

Amikor nem hallom a zenét, 

nem moccan dalra lelkem buzgón, 

a szívem sem dobban fel, kihűlt,

egy rém közelg hirtelen morgón. 

Áll előttem, szeme vérben forog, 

reszket vágya, sötét, torzóteste

magasra tornyosul fölém.

Várom, sújtson le rám végre. 

Ám egyszer csak elfúl hangja.

Nem érez bennem életet. 

Csaknem vállát vonva fordul, 

nem ad nekem megváltó végzetet. 

Ha már a szörny sem fog megölni, 

mert éhe gyengébb, mint a halál,

ha félelme elszakítja tőlem, 

a halott létem ugyan mit vár.. 

Nekem már nincs más hátra, várok. 

Várom a végső órát, percet. 

Az orom rezg a talpam alatt, 

még egyszer belégzem a csendet. 

Aztán derül az ég, nap süt rám.

A felhők közt nyílik, mint a virág. 

Váratlan erős zsivaj csendül, 

élénkül körben-szét a világ. 

Lemondok róla, mindről, mi lét, 

becsukom magam, s vihar sóhajt. 

Már csak a villámcsapást vágyom, 

teljesítsen csak egy néma óhajt. 

Amikor nem jön csapás, sírok. 

Könnyem a sírom áztatja el. 

A völgyben sziklák tolonganak,

az erőm letol, rájuk. Nem fel.

Majd mégis kard nyúl felém fentről, 

ugrok, hogy rányársaljam magam. 

S végre a szél is segít nekem, 

segít, hogy véget érjen utam. 

Heaven

Heaven 

I saw a dirty dream 

It pulled me close

The shadow came up to me

Then I heard a scream

The feeling uplifted me higher 

I heard to stuck your breath 

Your fingers slid on my skin 

I burned like unstoppable fire 

Now your kiss find my lips

Your body fit on my body

My eyes are closed 

Desire is what me keeps

Hold my trambling hand 

Guide me to the stars 

Explode in my inner 

I want to touch this land

Melt my ices with sunshine 

Show me a way to you 

I want to discover the truth 

The impact on you is mine 

Freedom

Freedom

I feel the heat 

My heart is being stolen 

A beautiful something keeps my soul

It's open  

A wind involved in gladness

I'll fly round the world 

Fly with me away 

Like a strange and released bird 

I feel you

I feel you

I see you

My eyes are closed

But I see you clearly

I see you're happy

I know you

My mind is empty

But I know you well

I know you like hell

I hear you

My ears are deaf

And you are far away from here

But I hear you purely

As if you were next to me

I love you

My heart is exbhausted

What does not drum anymore

But I love you more

With you for a while was a whole

I feel you

You"ll stay a part of my soul

I"ll feel you forever

I feel you more than ever

I let you

You were never mine

I let you from far away

I let you, but still let a word, hey

Last station

Last station 

A way to hell 

Bridge to nowhere 

It's time to leave 

The day is over 

Dead face in the mirror 

With tears in eyes 

A spirit in the wind

The heart of ice

Flew inspiration 

Broken missed wings 

Run out of power 

Lost important things 

Screaming bad fiends 

And falling masks

Extinguished spark

Those were the tasks 

Do not look back 

Go away softly 

Pain of last words 

Surviving crazy

Forgotten memories 

Accursed temptation

Nice touch of death 

Empty last station 

frantic anger

frantic anger

broken image
broken glass on the floor
distraught notions shattered me
dragged soul
roaring sounds around the world
the winner will have the fee

my face in the wind
watery rain soaks my soul
I do not feel the beat
a knife scarpes
two life are lost in the void
there is just only one breath

a crime what is deadly
what judges over the time
there is no way out of hell
here is this cronic nightmare
I can not wake up anymore
a piece of my heart has been fell

I am helpless
kill me and far inearth
my frantic anger
I had a life, an incredible hope
but do not listen to me
this beautiful, dead-end angel

The thing

The thing 

Finally I lost a thing 

A very great and hopeful thing 

Although it was never mine I think 

Blind me to the reality, so I just blink 

'Cause finally I lost this thing 

My confidence is still fragile 

This final decision as glass, so fragile 

I want out of the world for a while

The thing is slowly disappearing as my smile

Although my confidence is now fragile 

The time is over, no more I breathe

I try to exist yet, but I can not breathe

On the edge of the ridge is my ending seat 

And unfortunately I can not it treat

So the time is elapsed, no more I breathe 

Whisper

Whisper 

Silent wind runs through the valley 

Like a simple touch of my shivering skin 

The feeling is not embraced rather silly 

A whole dreary land where we are in 

Days destroying a dawn, the hour starts crying 

It seems like I hear a weak whisper at night 

But this is still only the wind how blowing 

Time stopped and one thing approached, just the light

Alkony

Alkony 

Színezett üveg csillan a homorú parton végig,

a kilátás végtelen, felér csaknem a csillagos égig, 

s hol bágyadt mosolyok fúlnak dúltan a víztükörbe,

ott az érzés is semmi-szép, fájóan hajol egy gödörbe.

Gondosan csomagolt kendőbe takart kincs a vágyakozás, 

mit szaggatva tép szét az álmatlan, hazug-hű elárvulás, 

a megtagadt lépés nem előrevisz, inkább hátrataszít,

mi ezernyi kérdés zúg hiába-hangosan, visszapusztít.

Kileng a léc, egy palló korhadva máll könnyen pergő porrá. 

Halk hangokat, ha hegynek csap a szél, nem lesz rajtuk semmi úrrá. 

A horizont ott távol pirosba öltözve reméli már jőni az éjszakát.

A megnémuló árnyból lassú alak lép ki, súgva a múlt évszakát.

A pokolban

A pokolban

Van olyan szó,

amitől szárnyra kel a lélek, ahogy meghallja a szíved.

Van olyan szép, 

amelytől bimbózni kezd lényed, s holtig tartón szépnek érzed.

A csodának gondolt 

hihetetlen varázs rabjává válsz, nyugtod sincsen nélküle.

S tudod, hogy szétporladnál, 

visszacsapna rád az átkod, ha kimondanád, "ég vele..."

Van olyan vágy,

mely reménytelen, hiányában mégsem ér az élet semmit.

Van olyan hit,

amely csepp erőt sem ad, inkább testet-lelket szintúgy gyengít.

Értelmetlen csatározás

minden óra, felesleges lélegzetet venni, ha nincs hozzá út,

ha nincs ösvény oda,

hol szélre kel a valód, s ahol két szép szív dobbant együtt újt.

Van olyan kín,

amitől nem érzed, ahogy a jeges szél az arcodba csap.

Van olyan düh,

amitől tehetetlen szíved máglyára ül, s kifakult lángokra kap.

Az elvesztés fájdalma

végigkísér mindörökre a hátralévő nyomorult báb-életen.

A remény döglött romja

sem nyit ajtót, nem nyújt vigaszt, csak mar még egyet a seben.

A hely

A hely

Tapostalan, elvadult 

ösvény visz át egy nyomorult életen,

lelkem eleinte tiszta, befogad sok varázslatos mesét,

míg a fák-határolt szakasz keskenyre nem szűkül, 

s hol még rét volt, ott most hegy rejt talán némi kopár esélyt.

Esélyt szól minden 
madár, holt hangot csicseregnek körém.

Rám borulnak ezeréves, csontos, öreg, vézna gallyak.

Szívemet szélesre tárom, ölelném a vágyam testét buzgón,

süket fülem óhaja, hogy ismét boldog és szép zenét halljak.

Lázam csaknem 

őrült-forró, végeztem menten tetőfokára hág,

Kicsattant ereimet az összes inda szanaszét szaggatja,

régi varázsmesés utam már egy álmomban sem kísért,

a borút őszült hajam apadó tincseire az idő aggatja.

Karom nyújtom, 

ahogy várakat pillant meg mohó tekintetem.

Jó illatot áraszt a kövek közé ültetett csendes virág,

mindenütt patak zúdul, lágy napfény szivárog be felhők lyukán,

majd eltorzul egy kicsit minden, s rájövök, ez már a másvilág.

Toys

Toys

Speedy winds want to be everlasting

Like the rapture what I fell for something

But there is the storm, it's very charming

The vortex picks up, aloft is hiding

Here is the winter in my broken soul

I know that I was really, really fool

What I did thinking, what would be cool

That was so untruth, the world was cruel

See my bad dreams, hear my dead voice

Nobody wants this accursed choice

I can't see the future and hear its noise

It plays with me, my sorrows are toys

Gödör

Gödör

Mar egy érzés, akárha sav folyna eremben,

sötétségben fekszem, egy zord, üres veremben,

nem pirkad be fénycsepp a gödör tetején,

mint görgő napfelkelte az átlag-nap elején.

Megfojt valami nyakamra nőtt tüskés inda,

szúrnak tövisei, rám nőnek csápjai, mintha

én éltetném lényét, de ő meg közben megöl,

megfog majd' száz ostort, s lesújt rám az ököl.

Tengernyi kín küszöbén tétova léptem inog,

a talaj hullámzik alattam, körben minden mozog,

egy óra mutatója hangost kattanva jelzi időm,

bármily hágcsó mentene is, elfogyott az erőm.

Lezuhanok a mélybe, hol még feketébb, mi ellep,

a határtalan semmi puhasága kellemesen meglep,

elnyúlok rajta fáradtan, hagyom, hogy átvágjon élesen,

darabjaim a halálnak adom, cserébe enyém a végtelen.

Heartbeats

Heartbeats

Sadly away walk distracted dreams

Brave new worlds want to be others

A quiet little voice whispers a melody

But no one can hear the choked screams 

Hopeless bird do not get up to the sky

The boring eternity spat to the future

I do not look forward, just already wait

I'm waiting for death, for a question: why

Nothing changes back, nothing will wake

A tired heartbeats does not want to live

The empty road blows like the wind

And all the old intentions are suddenly fake

Koporsó

Koporsó

Foszlik a kény, fény terül az idő köré.

Hallgat a hang, hant omlik le mélyen.

Szívem megáll, leszáll vérem, tisztul.

Zene csendül, lendül nyíl az éjben.

Porhadó szín, kín ölel át, szunnyad.

Zsenge remény, erény szakasztott gát.

Bódító vágy, lágy érintés összesimít.

Megtépett, holt "volt" se karol többé át.

Érzéki vég, ég a máglya, csapkodó láng.

Hullott porba csorba akarat, mi elölt.

Csontos, rezgő csengő zaja szólal.

Megeredő erdő sötéte ellep, borít.

S kemény föld ölt gúnyát, intő szóval.

Koporsóba temet, teremt rozsdát reám

a kivirágzott, ázott jelen, másé a mind.

Utolsót cseng, reng körben a kies világ,

bereked rekedt sikolyom, nem hallik kint.

By the moonlight

By the moonlight

There are torn shadows around me

And the dark leaves fall all the night

Some souls fly scattered in the sky

The moon and the stars cast on the might

The sad hearts have insatiable desire

The lost wonderful time doesn't go by

Unrestrained dreams rush so far away

And the monstrous creatures fly so high

A feeling comes from the underworld

The dead touch runs on my cold skin

And when the blood closes our islands

My last think is: why are you not in...

Emptiness

Emptiness

The lights are so blind around me

The clouds are black death at all night

I lie on the roof, where is not hope,

Where are not stars above me, just fight

I had a hard life, a beautiful plan

Waiting for miracles, for some sentences

I lived it all days and waited moments

But I was not lucky, so returned the enemies

I only wait for the answer, for one true and strong voice

Now I still lie on roofs like an empty dead dance

The lights of the moon do not fall on me

So I understand finally, there will never chance

Without words

Without words

I see the blue sky

I want so just die

Just thinking and lay

One sweet word you say

I don't know where are

Your soul, heart, goodbye

The whole world is gone

You're no more here, run

Your life begins now

I forgot you slow

Your dream-touch don't find

My skin, eyes are blind

I wish you more fine

I know you'll not mine

This thing keeps me off

From you, it's enough

My life ends tonight

My last think it's right

When all leaves ever

Please, save me never

Napsugár nélkül

Napsugár nélkül

Elpusztult föld, kies, kopár a táj.

Nem legelész rajta bohókás nyáj,

nem zúg folyó, s nem fúj a szél,

alig van virág, mely még megél.

Kiszáradt mederben kiszáradt hal.

Süket a világ, már semmit se hall, 

ki figyelni kész volna, nem lát szeme, 

vakultan támolyog, el sors bánt vele.

Tétova fellegből már eső sem hull.

A nap sütni próbál, de oly konokul,

hogy törekvése kevés, sugara meg csorba.

Nem segíti semmi, belefúl a porba.

Láthatatlan erős érzés haló,

egy falon kúszna akár, ám túl halk a szó.

Megreked félúton, kitartása gyengül,

majd le is esik aztán, és halott lesz végül.

Fulladás

Fulladás

Zúg a levegő, hangja lustán oson el tüdőm rongyáig.

Már szinte menekvő, ahogy kapkodóan mozgom.

Az időn lyukat sző egy véres kéz, mely torkomon ül,

s minden enyésző, minden boldogságom, gondom.

A zajló folyó medre végre fogadásomra kész.

Felettem holló, károgása halott csendbe torkoll.

A világ alvó, álma többé belém nem férkőzik.

Így minden oly jó. Az éj is halk, nem horkol.

Csapkod a szél, leng, lebeg a semmiben testem.

Mihasznom él, rekedten kiált még egy törekvő utolsót.

Megpattan az ér, beterít és ellep ködöm lassan...

Szívem békél, mosolyom is nyugodt, várja a koporsót.

Fekete folyó

Fekete folyó

Szelíd dallam hasít át egy éjszakát.

Zúgolódik a szél, látom a könnyen át,

ahogy apró fodrot képez az ereje,

már elsuhant a folyó, nincs sehol eleje.

Huhogva köszönt felém a jeges éj,

ritmusa rám támad, szinte harcba hív.

Új álmot bont, rám talál régi kéj,

megfeszül testem, lelkem még csatát vív.

Beúszok a mélybe, hagyom, sodorjon el

a duzzadó ár. Ha volna is út visszafelé,

kétség gyötörne; maradni-menni kell?

Ha megállna az iram, haladnék-e szembe, elé?

Talányos, mocsaras part övezte csapás

kísér kettő oldalt; mar, mint egy harapás.

Sorsom a sötétlő, fekete folyóba fúl.

Látok-e majd ott fényt, az éjszakán túl?

Szélmalom

Szélmalom

Őrült örvénybe pergő villámsebes szekér

zaja kies-időst lobban, a mennyekig felér,

ott zendül meg újra és újra, untalan, 

suttogóvá sosem csendesül, dolga van.

Elmélkedve bámul, figyel némán ezer angyal,

féltérdre borul az Isten is, háta mögött dermedt fagyal

vált zuzmóssá, éles levelei nyomán vércsepp cseppen,

majd maró szél ostorzó csapása sújt le. Fém is reccsen.

Zúgó áramlata korhadt fára ráncol kérget,

tüskéken át olt be erekbe halott-mérget,

s hiába sugár, mely arcokon szántana véletlen

mosoly-barázdát, az ő kése túlontúl életlen.

Harcba lódul egy nyíl, fúródása védtelen

áldozatba csapul. Útja bősz és sértetlen.

Lomha ragyogás izzik fel, körben mindent éget,

magával hoz baljót, s érthetetlen véget.

Szánalmas sors arcul csapja, vére kőre fröccsen,

s egy rést keres a létben, e fáradt-gyilkos, idült meccsben.

Nincs menekvés többé, nincs száradt aggyal,

átgondoltan zajló szétesés, csak zilált hanggal

feltett kérdések idegtépő nesze szótalan.

Már vár valami odaát, színe égő füstkatlan.

Megadja magát az élet. Piciny szívébe lüktető ér,

így vál gonoszból jóvá a tett, míg lélegzete véget ér.