Láz
Borzongat a hőség.
Hullámban áraszt rám
didergést az a tűz,
mely perzselő melegség
fokait kihagyva
egyenest lázba űz.
Fázom. Reszketeg
minden tagom, úgy fűt
belülről éget az érzet.
Összes ízemben reszketek,
hidegért vágyakozom.
Hűts le, te is érzed.
Lázam mélyemből fakadó,
akár a láva. Beolvaszt,
mint egy lábon járó máglya.
Lágyan bizsergetve izzó,
kiolthatatlan románc...
Hold árjának szűk apálya.
Egy síkra terel gondot és kéjt,
jegessé hevít, lángjai
marcangolnak, darabokra
tép, de hagyom. Várom az éjt,
mi tompíthat forró izgalmamon,
s gyógyít. Nem tör a porba.
Megcsap a levegő,
hűvöse kellemmel hat
borsódzó bőrömre.
Finoman simogat, s eljő
a megnyugvás eddig
zajosan pulzáló szívemre.
