A pokolban

A pokolban

Van olyan szó,

amitől szárnyra kel a lélek, ahogy meghallja a szíved.

Van olyan szép, 

amelytől bimbózni kezd lényed, s holtig tartón szépnek érzed.

A csodának gondolt 

hihetetlen varázs rabjává válsz, nyugtod sincsen nélküle.

S tudod, hogy szétporladnál, 

visszacsapna rád az átkod, ha kimondanád, "ég vele..."

Van olyan vágy,

mely reménytelen, hiányában mégsem ér az élet semmit.

Van olyan hit,

amely csepp erőt sem ad, inkább testet-lelket szintúgy gyengít.

Értelmetlen csatározás

minden óra, felesleges lélegzetet venni, ha nincs hozzá út,

ha nincs ösvény oda,

hol szélre kel a valód, s ahol két szép szív dobbant együtt újt.

Van olyan kín,

amitől nem érzed, ahogy a jeges szél az arcodba csap.

Van olyan düh,

amitől tehetetlen szíved máglyára ül, s kifakult lángokra kap.

Az elvesztés fájdalma

végigkísér mindörökre a hátralévő nyomorult báb-életen.

A remény döglött romja

sem nyit ajtót, nem nyújt vigaszt, csak mar még egyet a seben.

A hely

A hely

Tapostalan, elvadult 

ösvény visz át egy nyomorult életen,

lelkem eleinte tiszta, befogad sok varázslatos mesét,

míg a fák-határolt szakasz keskenyre nem szűkül, 

s hol még rét volt, ott most hegy rejt talán némi kopár esélyt.

Esélyt szól minden 
madár, holt hangot csicseregnek körém.

Rám borulnak ezeréves, csontos, öreg, vézna gallyak.

Szívemet szélesre tárom, ölelném a vágyam testét buzgón,

süket fülem óhaja, hogy ismét boldog és szép zenét halljak.

Lázam csaknem 

őrült-forró, végeztem menten tetőfokára hág,

Kicsattant ereimet az összes inda szanaszét szaggatja,

régi varázsmesés utam már egy álmomban sem kísért,

a borút őszült hajam apadó tincseire az idő aggatja.

Karom nyújtom, 

ahogy várakat pillant meg mohó tekintetem.

Jó illatot áraszt a kövek közé ültetett csendes virág,

mindenütt patak zúdul, lágy napfény szivárog be felhők lyukán,

majd eltorzul egy kicsit minden, s rájövök, ez már a másvilág.

Toys

Toys

Speedy winds want to be everlasting

Like the rapture what I fell for something

But there is the storm, it's very charming

The vortex picks up, aloft is hiding

Here is the winter in my broken soul

I know that I was really, really fool

What I did thinking, what would be cool

That was so untruth, the world was cruel

See my bad dreams, hear my dead voice

Nobody wants this accursed choice

I can't see the future and hear its noise

It plays with me, my sorrows are toys

Gödör

Gödör

Mar egy érzés, akárha sav folyna eremben,

sötétségben fekszem, egy zord, üres veremben,

nem pirkad be fénycsepp a gödör tetején,

mint görgő napfelkelte az átlag-nap elején.

Megfojt valami nyakamra nőtt tüskés inda,

szúrnak tövisei, rám nőnek csápjai, mintha

én éltetném lényét, de ő meg közben megöl,

megfog majd' száz ostort, s lesújt rám az ököl.

Tengernyi kín küszöbén tétova léptem inog,

a talaj hullámzik alattam, körben minden mozog,

egy óra mutatója hangost kattanva jelzi időm,

bármily hágcsó mentene is, elfogyott az erőm.

Lezuhanok a mélybe, hol még feketébb, mi ellep,

a határtalan semmi puhasága kellemesen meglep,

elnyúlok rajta fáradtan, hagyom, hogy átvágjon élesen,

darabjaim a halálnak adom, cserébe enyém a végtelen.

Heartbeats

Heartbeats

Sadly away walk distracted dreams

Brave new worlds want to be others

A quiet little voice whispers a melody

But no one can hear the choked screams 

Hopeless bird do not get up to the sky

The boring eternity spat to the future

I do not look forward, just already wait

I'm waiting for death, for a question: why

Nothing changes back, nothing will wake

A tired heartbeats does not want to live

The empty road blows like the wind

And all the old intentions are suddenly fake

Koporsó

Koporsó

Foszlik a kény, fény terül az idő köré.

Hallgat a hang, hant omlik le mélyen.

Szívem megáll, leszáll vérem, tisztul.

Zene csendül, lendül nyíl az éjben.

Porhadó szín, kín ölel át, szunnyad.

Zsenge remény, erény szakasztott gát.

Bódító vágy, lágy érintés összesimít.

Megtépett, holt "volt" se karol többé át.

Érzéki vég, ég a máglya, csapkodó láng.

Hullott porba csorba akarat, mi elölt.

Csontos, rezgő csengő zaja szólal.

Megeredő erdő sötéte ellep, borít.

S kemény föld ölt gúnyát, intő szóval.

Koporsóba temet, teremt rozsdát reám

a kivirágzott, ázott jelen, másé a mind.

Utolsót cseng, reng körben a kies világ,

bereked rekedt sikolyom, nem hallik kint.

By the moonlight

By the moonlight

There are torn shadows around me

And the dark leaves fall all the night

Some souls fly scattered in the sky

The moon and the stars cast on the might

The sad hearts have insatiable desire

The lost wonderful time doesn't go by

Unrestrained dreams rush so far away

And the monstrous creatures fly so high

A feeling comes from the underworld

The dead touch runs on my cold skin

And when the blood closes our islands

My last think is: why are you not in...