Te meg én

Te meg én

Szilárdra vált egy cseppfolyós, renyhe éjszaka.

Lesújt rám bánatom mélyben lakó, füstös színű évszaka.

Tör és zúz a téboly, megingásba taszít a szél,

ott lent lándzsák várnak, és nincs semmi, ami él.

Sötétet tapogat, nihilt pásztáznak megvakult szemeim.

Halott árnyat látnak, s térdre taszítnak megőszült romjaim.

Palást borít egy köd, testem kihűl lassan végre,

s csakis lefelé von, tőrbe óhajt húzni lelkem mérge.

Pengeélre ránt és megtáncoltat rajta a vágy.

Bőszen taposom szilánkos ormait, s vattásan lágy,

életízű fény hasad át rögtön komor felhők tömegén,

elparázslok, bár zuhannék... Karod fog át. Ketten vagyunk. Te meg én.

Ünnep

Ünnep

Felvilágló fények egy koszos, rossz korszakban,

csillámoló gyertyák a kopott, „pór” ablakban.

Halvány úttest, sánta, megrozzant árnyékok,

gyermek mosolyhangja, valóra vált álmok.

Üdítő frissesség, fenyőszag leng körbe,

beles az üvegen, de kint virul a törpe.

Vidám’a töretlen, nem mint talp, melyen áll

egy bódult, tehetetlen, sérült szárnyú madár.

Lassan költözik be szívekbe vak remény,

tán az élet nem lesz, mint tavaly, olyan szegény.

Éhező száj tapad mézes kemencékre,

sütiillat is száll ráncolt, ősz födémre.

Nem egy nap az ünnep. Nem kettő, nem három...

Minden pillanat az, ha velünk van az álom.

Nem fontos a napszak, sem a perc, az óra.

Csak a szeretet, mi számít, s fordul minden jóra.

Ajándék

Ajándék

Ajándék az élet minden élő perce,

úgy kell éljük át, hogy véget érhet, persze

a nap nagy része éjjel, s szunnyadásunk örök,

ám alváskor is élünk, míg az idő pörög.

Ajándék a mosoly, de az lehet egy szó is,

ha őszintén súgják, s zöngéje nem hamis.

Foltozhat bánatot, bár a varrás marad,

létet lehel belénk, így elvonul a harag.

Egy közelség gyógyíthat, a világ, ha megfordul,

s sebzett, fájó szívünk az ablakon csikordul,

egy kedves ölelés is ajándékká válhat,

szótlan érintéssel a remény feltámadhat.

Ne az legyen érték, mit pénzért adnak boltban,

inkább a megnyugvás, a béke otthonunkban.

A szeretetnél nincs szebb ajándék senkinek,

mély szívből érkezőn az életet menti meg.