Misztika

Misztika

Foltonként telik az éjszaka...

Ez minden nap buzgó végszava,

akár az év valamelyik évszaka,

ha rásüt egy érzés is... misztika.

Bűbájjal telt, homokóra szemek...

Kimondatlan szavak, néma szelek,

zabolátlan küzdő, boldog felek,

éjsötétre váltó, bő nappali fények.

Torkos, pezsgő, hűségedző rémek,

az éjszaka zenéi, őrült, hamis lények,

megadó énekek, eltolvajlott tények,

mágika, varázslat. Jóért síró könnyek.

Békességben telő, holdfényes éjszaka.

Egy sohasem szűnő ölelés végszava,

követi az érzés, hű szolgasors évszaka,

ám örökre valós... nem baljós. Misztika.

Káprázat

:)

Káprázat

Csillagokat szór rám egy tengernyi képzelet.

Valósággá válván el sem hiszem, hogy én veled,

itt és ekkor, őrjítő édes, megfoghatatlan szorosan,

egy pillantásba feledkezve repülünk a földön, boldogan.

Reményem egy tűnő, bágyadt álomból kelt,

sokkal inkább éjjeli, édeni hullámot rejt.

Tajtéka számtalan, nem is hitt csodát áraszt,

fénycsóvája az éjből rám talál, engem választ.

Korcsultak vágyaim, magához vonz ez a káprázat.

Megbomló fátylaim árnyékán él az az alázat,

melyet hódolatom éleszt, s szíved örök pezsdülése.

Minden ízem feléd remeg, te vagy lelkem rezdülése.