Belégzet
Belégzem tétován a tél utolsó illatát,
bevégzem életem elhalasztott, tompán fájó zokszavát.
Talpam alatt jég, megolvadni készülő szív, mit érző?
Hangom sűrű csendbe tép, suttogón halk csak, vérző.
Felkapott íz, mely számban mézédesen olvad el,
rég fagyott csíz, mit késő reménytelen napfény olvaszt fel,
apróra tépett fotó színe fakó, de foltozottan is oly ép,
mint érett holló holt hangján dallam, így épp szép a kép.
Vándorló lelkem dobban, meg-megállva ragyog napja,
állandó szegénységben a kedves szót vajh mely árva kapja?
Felütött labda koppan, telefirkált falról saját dühös súlya veri vissza,
firkált szavak értelméig nem ér fel sors, kiáltásuk süket fülem torz visszhangja.
Belégzem tétován a tél utolsó illatát,
bevégzem életem elhalasztott, tompán fájó zokszavát.
Talpam alatt jég, megolvadni készülő szív, mit érző?
Hangom sűrű csendbe tép, suttogón halk csak, vérző.
