Gáttalanul
Utamba toppant egy érzés,
színe szinte felüdítőn dalolt,
agyamba kúszott egy kérdés,
friss íze egészen szívemig hatolt.
Táncot jártak a szavak,
melyek ösztönből törtek elő,
mikor a véletlen áttört hidak
ostroma óhatatlanul eljő.
Egy függöny lebbent a szélben,
bódító illata beburkolt, feldúlt,
az idő megállni látszott a térben,
s a világ őrjöngő zaja sem zúdult.
Osonva kúszott körém az érzés,
sejtésem nem tartott neki ellent,
felelem magamban azt a kérdést,
amit az órák kábulata jelent.
Tombolón lázadt az éjjel,
mely eltitkolt lépést bújtat,
de tele volt őrjítő kéjjel,
s megbánást picit sem mutat.
