Lángol az éj
Lángol az éj
Émelyít füstje
Zsibbaszt egy vágy
Zsongása mély
Mint poklom üstje
Mégis oly lágy
Halkan súg felém egy dallam
A csendben harsogón megdobban
Szívem vízesésen szánkáz fölébb
Nincs olyan szó, mi most nem üdébb
Gyengén simít a szelíd mámor
Szilajt ígér ott fentről Ámor
Mindenütt csak óhaj pezseg
Fülledt ködben ezer sóhaj zizeg
Magába vonz egy beszédes tekintet
Lelkem egy lélekbe pillanat-tekinthet
Majd sodor az áramlat, örvénylik
Körben minden. Az ajtó csukódik
Csókol a kéj, hihetetlen percek égnek
Testem átadom a bizsergető végnek
Egy hang csattan a csendben izzón
Pár ujj játszik egy zenét forrón
Máglya az éj
Kitör belőle füstje
Megőrjít a vágy
A szenvedély mély
Mint mennyek üstje
Vad, mégis lágy
