Érintés
Mint pille lebbent át egy titkos éjemen,
apró szárnyakkal siklott felém a végtelen,
éjkékbe merülő, szelíd fényű érzés.
Tán csak egy szellő volt az édes érintés.
Láthatatlan ködbe veszett a közel, s a távol
kinyílt. Szívemre rebbent egy kezdődő mámor,
nem átallván merészen lépegetni felém,
bódítón sejtetvén, valamit írni kíván belém.
Írt is. Oly szép melódiává kerekedtek sorai,
mint kiélt virágnak fordos, még lélegző szirmai.
Rejtjeleit megfejtvén az érzés megszállt.
Lágy érintése félelmeim közt megtalált.
Most már nincsen se félelem, se árnyak,
de tovább cirógatnak az édes lepkeszárnyak.
Belülről verdesnek, nem szabadulni vágyván,
csak egyetlen, örök, szerelmes szót kiáltván.
