Halálos szerelem
Jött, mint semmiből a vihar.
Nem éreztem rossznak,
mint szívemből kifacsar...
Nem is volt az. Szép volt.
Mint büszke hómezőn a fagyal.
Megigézett. Éreztem a csodát,
mely eddig a lényem
soha nem járta át.
De meg is sebzett. Fájón.
Ám nem kívántam a halálát.
Elmém oly sok harcba tévedt
dúlt szívemmel,
melyből a sok képet
kitépni nem lehet.
Nélküle nem élet az élet.
Kevés volt szó. Kevés az akarat.
Holttá dermedt lélek
még mi újat mondhat?
Máshogy kellett volna, érzem.
Elértük volna, s szív sem szakad.
