Mint egy árnyék
Szinte észrevétlen csend borul a lápra.
Felhangzik aztán sok ezer kis lárma,
láthatatlan forrásból származó nesz,
mely merszed fölé akaratlan félelmet tesz.
Hallgat a szív, dobbanása gyenge,
mintha csak szélébe ütne lukat a penge,
ám éle torz. Rozsdás teste gyilkolni kész,
jóval előbb, mint felfogná ész.
Még pislákol, elszántan harcol az életért,
mindaz ellenére, hogy mit sem ért
a körülötte dúló sötétből.
Kivették az irányítást a kezéből.
Megadja hát magát az ijesztő éjnek,
ami, mint egy árnyék, halála a fénynek.
Alattomos tettel taszít fekete sorsodba.
Nem bújhatsz előle, csak rögtön koporsódba.
