Nyílt titkok
Sejtelmes, elsúgott, hitet adó szavak
adják nyíltra tárt lelkemnek, mit kaphat.
Hálám a messzi végtelenbe réved,
szívem, érzem, ezúttal sem téved,
illanó kínokkal vígan harcba is száll,
s Hozzád boldog mosollyal hazatalál.
Látható lépteim más irányba futnak,
de érzéseim ettől ugyanúgy Rád hatnak.
Nem csillapszik, míg választ kap reményem,
Te táplálod éhét, nem elmúlt félelmem.
Veled vagyok egész. Nélküled csak néma,
törött szárnyú semmi, ijedező, s léha.
Bár nem lát ránk a világ, elzárjuk magunkat,
akárcsak bolondos, jól őrzött titkokat,
belül, együtt éljük meg a varázs-mámort,
mely közelebb hozhat minden olyan távolt,
mit eddig képtelennek hittünk. Tán féltünk,
hogy néhai sok csalódásunk mérgezi szerelmünk.
Kivirágzott a menny, a pokolnak nyoma sincs.
Összes bújtatott pillantásod éppoly ritka kincs,
mint gyengéd érintéseid mámoros máglyája,
szívem lüktetve dobban, szinte szétszakad hártyája.
Tőled kapom a jót. Felszikrázó fényekkel beborítva,
kéz a kézben, örömben élünk rejtett kis zugunkba.
