Még
Intek feléd egyet... de korántsem utolsót.
Kérlek, vésd magadba mindazt a sodrót,
mely közöttünk feszült. Mindazon szálakat,
miket elég szorosra szőtt a sors, mit áradat
próbált, több is, tépni, de maradtunk mindig.
Csak bízni kell. A végzet nemsokára elnyit
egy ajtót. Belépünk majd rajta. Nem tudjuk,
mi lesz belőle. De még akarjuk. És sose bánjuk!
Várakozásra késztet ez legbelül. Nem félek.
Érzem, jól döntök majd. Várj még te is, kérlek.
