Ütközet
Tényleg párbajra akarsz hívni, Élet?
Hisz nem vagy több egy futó árnynál.
Megjártam én már a poklot is, érted?
Nem tudsz több fájdalmat okozni a vártnál.
Keserű könnyek rég felszáradtak rólam,
a lelkem nyeregben, szívem új dobogásra kész;
ami történt, elmúlt – a múlt meg már hol van?
Hiába kínzol, nem sikerül, érzed? Mert ennyit sem érsz.
Összes porcikámban erősebb vagyok nálad.
Feküdtem már sírban, de kilökött magából,
s életre kelt szívem most is inkább támad,
nem hagyja, hogy tétlen veszítésbe sodorj.
Küzdelmeim égetnek ugyan, sátánian, belül,
de harckedvem ettől még több lángra lobban.
Csináld csak nyugodtan, és végül kiderül,
melyikünk, ki a szerelmet kiérdemli jobban.
