Fényem
Vakít a nap, hiába hunyom be a szemem,
bennem vagy. Nem tudom már bezárni a szívem.
Szilánkosra törtél, torzul forrok össze,
mégis kell most a fény. Az akaratom gyönge.
Éltető fény kell a világos élethez,
nem elég egy lámpa. Az igazi széphez
oda-vissza szükséges az igaz inger,
ha nem oltódik a szomj, könnyem tenger.
Minden sötétből csak fénybe van kiút,
de ha elmúlik a sugár, koszorút
kívánok a sírra, és újra megszépül
a halál. Hozz csokrot emlékül.
Homályban élt hétköznapok
nem feledtetik e poklot,
melyet a fény kialvása okoz,
ha elalszik. Minden kínt tovább fokoz.
Harcos reményem még elviseli
e félhomályt. Még picit bír létezni.
Amíg csak kicsit pislákol is az alagút vége;
megkaplak, mert adod magad; addig nem lesz vége.
