A kígyó mérge
Gyorsan, lesből támadó, s orv a lény.
Csodás színekben pompázó tünemény.
Embersége semmi, szépsége csak álca,
tündöklő fény alatt nincs is boldog arca.
Vágy ösztöne hajtja. Sekély a képzelet.
Gyilkolni akarja a mind több szépeket.
Tűri tán a magányt, de bensője kifordul,
meghurcolt, csúf lelke barázdálttá torzul.
Mindent sejtő áldozatra vet szorító hálót,
mérget spriccel bőre alá. Gyötrelmesen ártót.
Mégsem elég lassú gyilkos. Míg eljutsz a végig,
örömtelin nézi végig, ahogy kimúlsz vérig.
