Szeretlek
Szeretlek, mikor a nap éjbe sötétül,
szeretlek, mikor ébred reggel a csend,
szeretlek, mikor a világ kizöldül,
szeretlek, mikor felettem madársereg zeng.
Szeretlek, ha magába ránt az örvény,
szeretlek, ha holdamra fény vetül,
szeretlek, ha soraidat látom görbén,
szeretlek, ha búdból mosoly derül.
Szeretlek, mint soha senkit eddig,
szeretlek, mint virágokat a méh,
szeretlek, akkor is, ha nem tudom, meddig,
szeretlek, akkor is, ha szinte felemészt ez éh.
Szeretlek, mert önként ölel karod,
szeretlek, mert igaz súgott szavad,
szeretlek, mert szerelmem akarod,
szeretlek, mert te is adod magad.
Szeretlek, ha most vihar is közeleg,
szeretlek, mert újra süt majd a nap,
szeretlek, ez, mit ború nem törölhet,
szeretlek, nem engedve közénk, mi fagy.
Szeretlek, bizalmam végtelen feléd,
szeretlek, esélyünk nem kilátástalan,
szeretlek, ez a szó íródjon beléd,
szeretlek, ha jelenünk nem is harctalan.
Szeretlek, és nem törheti ezt el senki,
szeretlek, már percről percre jobban,
szeretlek, hiába akarnak közénk állni,
szeretlek, s szíved viszonozza vágyam.
Szeretlek, ha fájt is akkor ez-az,
szeretlek, a megbocsátás élő,
szeretlek, és te is szeretsz, ez az!
Szeretlek, vár ránk közös jövő.
Szeretlek, teljesen elvesztem,
szeretlek, életem immár tiéd.
Szeretlek, s ez visszaadja kedvem,
szeretlek, és ennyi. Te tudod, miért.
