Talány
Mi ez, mi kitölt legbelül?
Titkos, eddig nem ismert érzés.
Nem a legtisztább feltétlenül,
még sincs ellenemre a késztetés.
Gyapjú-puha vattába csomagolva
finoman simogat valami odabent,
kétségeimmel nem harcolva
vágyom ez ijesztő idegent.
Nem értem ugyan, de észlelem
lassan mosódó partjait a víznek,
mely tisztogatja belőlem félelmem,
így adva alapot jobb kedvnek.
Lángolóvá lobbannak sejtjeim,
mert tudom, hogy fontost élek át,
határozottan kellenek új emlékeim,
melyek megalapozzák ezt a csodát.
Rejtélyes szálakkal fon körbe
valami mágikus, csodálatos varázs,
igyekszem, hogy tükröm ne legyen görbe,
s lássam benne azt, mi táplálja a parázst.
Érzéki ingerek töltenek ki fájón,
akarom, hogy fény derüljön a talányra,
a leleplezés végül mégsem ártón
mutasson értelmet majd e gyémántra.
