Megint
Nem találtam, hogy merre visz az ösvény,
túl gyors sodrású volt az az aljas örvény,
mely a mélybe húzott magával, az újba,
de nem bántam sosem, hogy ráléptem ez útra.
Most megint vakon tapogatózva létezem
ebben a kérdésekkel töltött, sötét teremben,
s megválaszolásuk fájón hasogatja bőröm,
de majd-megoldásuk örökösre fokozza örömöm.
Megint. Az elszakadás gyötrelminek átélése után
megint akarok fényt a zúgó, orkánszerű vihar után.
Látni óhajtom az arcodat, megint fogni a kezed,
összefonni ujjainkat, és csak nézni, nézni szemed.
Egyre erősebben, vigyázóbban lépek megint feléd,
nehogy feltámadjon a seb, mely mindent újra feltép.
Hagynom kéne, messze repítse tőlem lényed a szél,
de nem tudtam végleg elszakadni. Megint belém égtél.
