Vége
Távolodnak a léptek, megy velük a szív is.
A harag már elkerül, megértő lelkem is.
Boldogságot kívánva oldalazom
ki a világból. Hiába minden oltalom.
Magánnyal karöltve élem ridegen életem,
már ismert mozdulattal most búcsúm intem.
Hinni, remélni, tagadni szánalom,
mi érdekes lett volna, maga a fájdalom.
Nem nyögöm többé kínzóan kétségem,
szerettelek téged, ez volt a vétségem.
Elhagyom országod, sietek el tőle,
nem terhelem sorsod, tanultam belőle.
Öröm tölt el mégis, bármennyire rossz ez,
törött lelkem, tudom, így is, úgy is holt lesz.
Köszönöm az élményt, szívemben még érzem
az egyetlen gyönyört, mit veled élhettem.
Sajnálom az utat, mely megszakadni készül,
túlélem majd ezt is, mint oly sok mindent, végül.
Kívánom, erős légy, boldog és szerelmes,
minden gáttal szemben végtelen türelmes.
Küzdd le akadályod kíméletlen szókkal,
hazugságnál jobbak, ezerszer, sokkal.
Evezzünk gyors tovább külön irányokba,
ne húzzuk a búcsút, úgy szívünk szakadna.
