Sajnálom
Őrült rögeszmékkel bombáz a képzelet,
mégsem lehet méltó célpontod neked
senki, ki valaha bármit is számított.
Sajnálom, ha hited hű szavakkal ámított.
Felnőtt fejjel tudhatnád már régen,
gyermekded önzéssel nem lázítod vérem.
Csalódtál, de tudom, fájdalmad csak álca,
sajnálom hibádat. Már nincs ki megbocsássa.
Méltóságod érdekeden alul csorba.
Menj most, állj csak be szépen a sorba,
s engedd élni, kit valaha tán szerettél.
Sajnálnálak, ha nem tudnám, hol vétettél.
Bánatod, ha volt is, gyorsan elmúlt,
dühöd tapasztott lelkedre nyers bosszút,
ám terved téves. Nem lel rám szíved átka.
Sajnálom… mérges nyilad nem találhat célba.
Mosolyogva nézem, ahogy tanácstalan küzdesz.
Kíváncsian várom, akkor mihez kezdesz,
ha ráébredsz, mit teszel. Rontasz helyzeteden.
Sajnállak, ha ily sok gyűlölet ül életeden.
