Erősebben
Mocskos szavak kimondatlan harsannak fel újra.
Kemény való megfontoltan harcol és kezd újba,
mit nem szennyezhet már acsarkodó vonítás.
Hogy ki is az erősebb közülünk, az nem vitás.
Kíméletlen tombol, majd gyáván megedz az élet.
Repedő csónakom nem először kap egy ilyen léket.
Rég belefásult ez értelmetlen csatákba, mégsem adja
magát könnyen. Nem megy önként, vígan a halálba.
Küszködhet ellenem minden, mit dúl a vihar,
csalódott, és szánni való játéka nem felkavar,
éppen hogy nem! Inkább csupán erőre késztet ismét,
hogy ne csak lássam, át is lépjem az alagút végét.
Kitárt karral közeledem az üvöltő fény irányába,
megragadom a kötelet, mely a végéhez húz, a kijáratba.
Lerázom magamról gyors az összes oly koncot,
mit ellenség rakott rám. De minek…? Én nyertem a harcot.
